mióta pesten vagyok ez volt a második első napom az új munkahelyemen. két munka három hónap alatt - és nem, nem ez a hobbim.

az előzőről már egy hónap után tudtam, hogy nem akarom hosszútávon csinálni, de képesek voltak nagyon jól motiválni, a legerősebb marasztaló tényező azonban a csapat volt. amikor aztán Karácsony előtt elkezdtek hullani körülöttem az emberek, akiket szerettem, és egy miskolci munkahéten (blogfarok után) tüdőgyulladást kaptam, és anyámnak kellett otthon ápolnia... nos, nem volt a legjobb érzés.

eldöntöntöttem, hogy így vagy úgy, de meglógok, szinte szó szerint, mert már-már fogolynak éreztem magam a többiekkel együtt a munkában. nem fogok erről hosszas fogalmazást írni, röviden úgy foglalnám össze, a volt munkahelyem visszatérő szereplője a gyakorikerdesek és a munkahelyi terror blogoknak, valamint több munkaügyi- és apeh ellenőr fordul meg az irodában egy hét alatt, mint ahány pasi kelemen anna ágyában. nem mindenki álma a négyórás bejelentett minimálbér és a jutalékos fizetés, és akkor szerényen fogalmaztam, főleg nem egy élet- és életmódváltás kellős közepén, amikor fontos az előre tervezhetőség.

de ez is megvolt. vége. ha valamit megtanultam, az a határozottság és magabiztosság - itt pesten is. és az, ha vannak céljaim, azokért tűzön-vízen keresztül kell mennem. mert egyedül én tudom befolyásolni a sorsomat és kitaposni az utat a céljaim felé.

persze, ha munkahely, akkor meleg élmény - mert a kettő már-már elválaszthatatlan egymástól.

ennek a helynek köszönhettem például, hogy betettem a lábam a capellába. a második hónapomban ugyanis a kolleganőim meghívást kaptak egy műtős fiútól az "acapella" nevű bárba, ahol - és láss csodát - a műtős fiú női ruhába bújva énekelt. természetesen engem is meghívtam, mert notit (ez vagyok én - mint notórius késő) biztos érdekli. na, így történt, hogy bangó margit belemarkolt a seggembe...

a másik pedig már az utolsó heteim egyikén, a két ünnep között esett meg velem: felvételt tartott a cég és trénerként pont egy meleg srácot osztottak be mellém, aki egész nap a barátnőjéről mesélt, majd mire hazaértem, bejelölt facebook-on és megkeresett kék iwiw-en. csak akkor konstatáltam, hogy a valaha látott legnagyobb bőr- és sm fetisisztához van szerencsém...

a harmadik sztori pedig már az új munkahelyemhez kötődik. alig, hogy felvettek és erről értesültem telefonon, jön a levél arckönyvön: azt hiszem, gratulálhatok. szobatársam barátnője ma beszámolt arról, mekkora fasza új munkatárs kezd náluk hétfőn. megnéztek téged lakótársam facebookján, közös ismerősök mi vagyunk. remélem nem szúrtam el ezzel az estéd. (vagyis: ...nem baj, hogy lebuktál- kevin) -- lost.

budapest, a meleg város. hát, mindig is erre vágytam :)