van egy srác. a télen hallottam róla először, amikor kibékültem a pasimmal. kiderült, hogy mikor szüneteltünk, ismerkedtek, de talán kétszer beszéltek msn-en, nem jutottak ennél tovább. elég jóféle, már akkor "rámozdultam". de valami a kezdetektől nem stimmelt vele, elég fake-gyanús volt. időközben aztán a páromnál kiverte a biztosítékot, hogy vele ismerkedek - valamennyire érthető -, így közös megegyezéssel mindketten letöröltük a partnerlistánkról.

én azonban le nem tiltottam, úgyhogy egy idő után, mikor már hiányolni kezdett, felvette velem a kapcsolatot. azóta is beszélgetünk, sőt másfél hete találkoztunk is volna, de lemondtam, mert az idő nem volt alkalmas a megbeszélt közös strandolásra - test-check, ezt még az első randimról tanultam...

a hétvégén úgy adódott, hogy mindketten esküvőre mentünk. ő szombathelyre, én pedig a már említett helyszínre. mielőtt útnak indultunk beszélgettünk picit, elmondta, hogyan van felöltözve, hova megy, mennyi pénzt dob be a menyasszonytáncnál, meddig marad, milyen esti programot tervez, sőt azt is, hogy tervez velem. utóbbiról mindketten tudjuk, hogy esélytelen, valami nagyon komoly dolognak kellene történnie ahhoz, hogy a párommal szakítsak, de ember tervez, isten végez, ahogy mondani szokták, vagy soha ne mondd, hogy soha!, ha egy másik közhellyel akarok élni.

ma aztán megint fellépett az illető msn-re, hogy elmesélje, mekkora partiban volt a lakodalom után. kissé vonakodva át is küldött egy képet, amin egy másik sráccal volt fotózva - azon a helyen készült, ahova bulizni ment az esküvő éjjelén. de ezen a fotón nem az a srác szerepelt mint a többin, a vicc az egészben pedig az, hogy azt gondolta, majd el is hiszem, hogy az egyes beállításokban ennyire más a profilja.

de mégis megörültem, mert azt gondoltam, ha ez egy friss kép és ráadásul még azon a helyszínen is készült, amelyikre igyekezett, ráadásul az utolsó kiegészítőig az öltözék is stimmel és az előzetes vázolásnak megfelelő, akkor bizony akármilyen is a képen az illető, az biztosan ő, még ha nem is annyira vonzó, mint a korábban átküldött fotókon. aztán hülye fejemre utánakerestem a neten, és kiderült, ez a kép is kéthetes és nem két napos, tehát szinte teljességgel kizárt, hogy az emberem legyen rajta.

felültetett, megint. pedig két hete is annyira örült, hogy személyesen találkozunk, és most is boldog volt, mikor mondtam, hogy júliusban lesz bőven időnk bepótolni az elmaradt találkozót. ha valahogy sikerül meggyőznie, hogy ő létező, utána biztosan vét valami szarvashibát, amiből az ember arra következtet, hogy csak kamus. márpedig nem szeretem a magánéletem zavaros ügyeit akárkinek kibeszélni (most jogos a kérdés, hogy akkor minek ez a blog?), és szerintem jogos elvárás, hogy az ember nevét és arcát adja az ismerkedéshez, akár haverokat, barátokat, de főleg ha kapcsolatot keres.

most biztos azt kérdezed, miért foglalkozom ilyenekkel, miért nem hagyom a francba az egészet, és eleve minek ismerkedek, mikor ott a párom. erre azt mondom, azért, mert egyszer már basztak át, legutóbb pont két évvel ezelőtt, amikor az előző blogomban interjút készítettem a mr gay hungary egyik elődöntőbe válogatott résztvevőjével, aki aztán nem jelent meg a válogatón, mint később kiderült azért, mert nem is létezett - az őt "alakító" virtuális emberke egy new york-i srác képeivel nevezett be a versenybe.

nem ez tehát az első, hogy ilyenekbe belefutok, sőt, azt látom, hogy nem csak én, de az ismerőseim is belefutottak ugyanebbe az emberbe, rajtam kívül viszont látszólag senkit nem érdekel, hogy aki a számítógép túloldalán van, az hús-vér ember-e, vagy csak egy képzelt barát. ilyenkor mindig ámulatba ejt a melegek felszínessége, akik megelégszenek néhány jól ellőtt fotóval, amire ki lehet verni, mint egy személyes találkozással, aminek során esetleg meg is ismered a másikat.