a statisztikák már jó ideje nem foglalkoztatnak, most mégis megnéztem, hányan olvastok. azt hiszem, ilyen gyorsan ekkora látogatottságra még nem tettem szert, és nagyon remélem, hogy hamarosan már háromjegyű lesz az olvasótábor lélekszáma, jó volna viszont látni mindenkit, aki régen olvasott, megtudni kivel mi történt, ha máshogy nem is, hát itt kommentben - ebben kérem a segítségeteket.
tegnap a velencei-tó mellett voltam a családommal egy esküvőn. unokatesóm nősült meg, másodikként a testvérei közül. elég vegyes kis társaság volt - a csendes őrültektől az önmagukból kivetkőzött partiarcokig bezárólag minden réteg képviseltette magát. szüleim legnagyobb sajnálkozása kimerült abban, hogy "esik az eső, szegény ifjú pár...", de őszintén szólva magasan leszarom, örüljenek neki, hogy rendelkezésükre áll a jog és oltár elé állhatnak.
ha meleg vagy és voltál már heteró esküvőn, tudod miről beszélek. huszonévesen felvonulsz a családoddal, pár nélkül, letámadnak a rokonok, majd miután beindul a kerítés, a bigék is. "hello, szia, helyes vagy, egyedül jöttél?, hogy-hogy nincs senki veled?" és hasonló értelmes kérdések záporoznak a nők részéről. "nézd azt a bukszát, moccanj rá, mi a te korodban felhajtottuk az ilyen nőket, miért nem szedsz fel valakit?, nagyon öreges vagy!" és társai a férfioldalról. na, ennek igyekezz megfelelni. hiába mondod az üveget ölelgetve, hogy "kösz, megvagyok, legjobb társam a tequila gold", senki nem fogja elhinni, aztán lassan mindenkinek leesik mi a dörgés, és hagynak a főasztal végén ülve egyedül megrohadni.
aztán ott vannak még a "még mindig iskolába jársz vagy már dolgozol?" típusú kérdések, csakhogy a létező sebek mindegyikét sikeresen feltépjék, és a "miért nem találsz munkát, hiszen olyan fess vagy!" csodálkozások, amiktől kicsit sem érzem magam jobban, mintha nem tett volna ilyen megjegyzést az illető.
pap a templomban előadást tart a férfi és a női szerelem szépségéről, majd a plébánia előtti fotózáson belehajt a nagy-magyarország matricával leragasztott autójával a tömegbe, mert siet... bemutatkozik a menyasszony és a vőlegény, akik nagy büszkén újságolják, hogy hát még nem töltötték be a huszonnégyet, de már hónapokkal a lakodalom előtt a közös házukban várták a nagy napot, miközben a kedves szülők családi vállalkozásában jól jövedelmező állásra tettek szert. és akkor nézel ki a fejedből, mosolyogsz mintha kurva örvendetes dolgokat hallanál, miközben azért legbelül irigykedsz, hogy az isten verje meg, hát így is lehet(ne) élni.
aztán amikor a többmilliós esküvőt elbassza az ifjú pár, ami nekik nyilván egy fillérükbe nem került, mert leisszák magukat a sárga földig annyira, hogy már a menyecsketáncot sem lehet megtartani, és a vendégek nagy része már éjfél előtt lelép, miközben hajnali 3-ig van kifizetve a zenekar, akkor arra gondolsz, kell a francnak ez a giccs, ilyen áron, ha hozzádvágnák sem kellene, ha egyszer nem tudod értékelni, amid van, vagy amit eléd tesznek. mindeközben iszonyat büszke vagy magadra, hogy megálltad, hogy a korlátlan alkoholfogyasztás ellenére úgy végezd mint a körülötted levők, nem törsz asztalt, nem hánysz a nagybátyád kocsijába, nem fordulsz bele a tó vizébe, egyszerűen csak jól érzed magad és kikapcsolsz, és még az sem hoz ki a sodrodból, mikor a keresztapád megtagadja tőled, hogy a telefonjában szereplő száz leggazdagab magyarból akár egyet is felhívjon, hogy segítsen az elhelyezkedésedben.
