tök jó volt az elmúlt másfél hónap. nem volt időm faszságokon gondolkodni, mert gyakorlatilag megszakítottam magam a munkában. most is két géppel jöttem haza az irodából abban a reményben, hogy majd megint beletemetkezem a munkába, ha pedig elfogy, gyártok magamnak újat.
egy költözés, egy megpróbált, de elbukott kapcsolat, egy ezzel járó kurva nagy pofon, egy hét alatt három szexpartner, minden nap alkohol. egy darabig így próbáltam elviselni mindent. de már így sem megy.
tegnap lementem egy klubba, hogy karaokezzak, erre egy sötétszobában kötöttem ki, ahol előbb kivertem, amint egy srácot leszopott egy csaj, majd rámozdultam egy heteróra. utána kb. két órán át ültem a sötétben és bőgtem, és rájöttem, hogy semmit nem ér az életem és nyomorultul hiányzik valami.
és azt is tudom mi. de a szörnyű az egészben, hogy gyakorlatilag akármit meg tudnék szerezni magamnak, ha türelmes vagyok, ezt már nem fogom tudni. és le is tettem róla, hogy megszerezzem.
kezdek mindent feladni. sőt, már fel is adtam. már árnyéka sem vagyok korábbi önmagamnak, és bár látom a végét, az idejét nem tudom.