káosz

Szabadnak éreznénk magunkat.
Megismernénk a saját határainkat.
Kielégülne a lelkünk (is).
Hamarabb megtalálnánk önmagunkat (már akinek még ez nem sikerült).
Többször éreznénk csalódottságot, de még többször pillanatnyi boldogságot.
Kábé..:)

pontosan, kontiki :)

Tamással értek egyet! Én fordítanék a kérdésen: mi lenne, ha nem aszerint élnénk meg a mindennapjainkat, hogy azt érezzük (többnyire): elveszett a nap(?)
@kontiki: : Attól éreznéd magad szabadnak, hogy tudod mikor van vége? Saját határainkat akkor is megismerhetjük, ha tudjuk - nem holnap lesz a világvége... Nem azt mondom, hogy a "PatóPál"-féle filozófia jó, sőt!
@qkevin: azért ennek a "mindent megtennék"-nek is vannak határai - elég ha csak az anyagiakra gondolsz. Mert szeretnék én eljutni Grönlandra, de gyalog/úszva messze van. Esetleg a világ végén jegelhetném magam - ha másként nem, egy jegesmedve vacsorájaként... ;)

defalla: én igyekszem így élni. Nem azt mondom, h mindig így volt, h mindig így éltem, sőt..de ma már igyekszem és úgy érzem, megy is (kiegészülve pár jellemzővel még persze). Nem attól érzem magam szabadnak, h tudom, mikor van vége, mert arról gőzöm sincs. Nem is kell tudnom és nem is akarom tudni. Dehát ez egy hipotetikus kérdés, nemdebár? A válaszom is így értendő. A feltételes mód, amit használok, tehát nem rám vonatkozik. Remélem.

@defalla: nincsenek anyagi határai. ha tudnád, hogy mennyi időd van, és vagy megcsinálod vagy soha többet. pont ez a lényeg :)

@qkevin: ezen sem (nem) veszünk össze. Csak ismételni tudnám magam, azt meg minek. Tamás fogalmazta meg a legegyszerűbben: káosz.