HTML

otthon a világ végén

... mert mindennek van folytatása... egyszer

Friss topikok

  • defalla: Nakéremszépen! Hogy is van ez? Mea culpa s tsai, de most már emlékeztetlek: hiányzik új bejegyzés ... (2012.09.13. 06:36) napocska
  • Igu: @prisma: Még él. :) Viszont tényleg kap a seggére. (2011.06.19. 19:49) dark
  • misc: ez olyan szomorú és olyan szép egyszerre.. (2011.06.09. 22:44) szeretnélek szeretni
  • defalla: @qkevin: ezen sem (nem) veszünk össze. Csak ismételni tudnám magam, azt meg minek. Tamás fogalmazt... (2011.02.06. 12:50) end of the world
  • goner: Köszönöm. :) (2011.02.02. 03:30) loptam

27.
június

a blogról

qkevin  |  3 komment

tegnap egyikőtök megkeresett arckönyvön és azt mondta, úgy érzi baj van, van-e tényleg. mondtam, igen, jól látja, baj van. soha nem panaszkodtam senkinek, nem vagyok hisztizős típus, ezért eddig családon belül is arról voltam híres, hogy én tartom a legjobban magam. rengeteg ember van még a korábbi életemből, akiről tudom, sokszor inspirálóan hatottam rá bizonyos dolgaimmal, és mindig azt gondoltam, én leszek az, akit semmi vagy csak nagyon nehezen tör majd meg.

most sajnos megtörtént. aki olvasta a régi blogom, tudja, hogy három éve egy nagyon nehéz szakasz volt az életemben, akkor körülbelül fél év alatt tudtam felállni, baráti segítséggel és egy fiú miatt, aki akkor a semmiből lépett elő és első látásra egymásba szerettünk. vele azóta is együtt vagyok, ami egyrészt remek dolog, másrészt elég fejfájást is okoz.

fejfájást okoz, mert eljött a pillanat, amikor megint egy hatalmas váltás történik az életemben. véget ért az egyetem és az egyetemi évek, és mindaz, amit a legutóbbi költözésem óta, az elmúlt három évben felépítettem, nagyon könnyen elveszhet, semmivé válhat - ide tartozhatnak a legközelebbi barátok, családi és munkakapcsolatok és persze Ő.

sokan mondják, hogy mindent nagyon a szívemre veszek és ez helytelen, felemészt, depresszívvá tesz. azt a tanácsot kaptam, dőljek hátra, nyugodjak meg, gondolkodjak megfontoltan, legyek türelmes és ha vannak céljaim, amik vannak, akkor arra gondoljak, hogy azokat meg kell valósítanom, ahelyett, hogy azon izgulok, miért nem tudom megcsinálni.

ezt ismerem én is, sokszor bevált, de nagyon nehéz akkor, amikor kártyavárként dől össze minden körülötted. amikor elhagyod a három éve lakott albérleted, amikor hazaköltözöl, de nem a te otthonodba, hanem a szüleidhez, amikor elköszönsz a barátaidtól, akik a világot jelentették neked, és tudod, talán néhányukkal jóidőre utoljára találkozol, amikor az utolsó a közelmúltadhoz kötődő emléket is berakod a dobozba, és hiába teszed ki máshol a polcra, ott már nem lesz ugyanaz, mert annak csak ott és akkor volt jelentősége. mikor a mit sem sejtő családod előtt nem lehetsz önmagad, és nem fordulhatsz meg akármikor az utcán egy jó pasi után. mikor nem viheted fel magadhoz akkor és azt, akit és amikor szeretnél, mert mit fognak szólni, mit fognak gondolni.

az egész akkor a legszörnyűbb, ha belegondolsz, a diplomaosztód után akartad nekik elmondani. arról álmodtál, hogy független leszel, lesz egy munkád és most már kitagadhatnak, mert akármi van, neked ott az állásod, a párod, a független életed és nem számít mit reagál a családod, nem vagy egyedül, megállsz a magad talpán. és akkor hidegvízként beleesel a frissdiplomás munkanélküli kategóriájába, akinek otthon infúzión adagolják a "menj el külföldre, míg nem lesz családod és nem kötelezed el magad senki mellett" című baromságot, amit csak egy olyan anya mond, aki annyira vak, mint a varjú, akinek a másik kicsípkedte a szemét.

nem, most nem tudom nem a szívemre venni. szeretném, ha nekem is összejönne, ha nem maradnék itt sokáig, mert itthon, a világ végén, ahol a kilométer hosszú utcában egyedüli lakók vagyunk, ahol nincsenek még ismerőseim se, nemhogy barátaim, ahol nincs kivel beszélnem, megosszam a gondolataimat, nem sokáig fog tartani, hogy feladjam, hogy végképp magamba zárkózzam.

Címkék: blog miért

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://qkevin.blog.hu/api/trackback/id/tr552113225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

J. T. Hanson · http://www.hansonjt.blogspot.com 2010.06.28. 07:51:01

Általános hülye sablonduma, de ne zárkózz be! A nagy változásokat mindig időbe telik átgondolni és elfogadni. Nem fogsz örökké a szülői házban ragadni, ezt Te is tudod. Tekintsd ezt szerintem egy átmeneti állapotnak. Tudom, könnyen beszél aki nincs ilyen helyzetben, csak azt az egyet tudom biztosan, hogy a bezárkózás nem megoldás, nekem is meggyűlt a bajom vele rendesen és nem kívánom senkinek azokat a dolgokat.
Mondhatnám, hogy fel a fejjel...de nem mondom, mert az előbbi pár sortól is nyilván a hajad téped,....... de azért mégis: feeeel a buksival :P

qkevin 2010.06.28. 11:20:16

köszi a tanácsot - nem, nem tépem a hajam -, addig pedig, amíg vannak folyamatban levő, lezáratlan ügyek az álláskeresésben, tehát van még mibe kapaszkodni és reménykedni, addig nem is fogom feladni, megsemmisíteni magam :)

defalla 2010.06.30. 20:32:50

Feladod ám a leckét, tudod? Még a korelnökdeFalla is kétszer olvasta el a bejegyzésed...
"hogy mindent nagyon a szívemre veszek és ez helytelen, felemészt, depresszívvá tesz."
Nem könnyű erre bármi vígasztalót mondani, de. Mert igenis, van de. Hansonhoz haqsonlóan, Fel a fejjel! Sajnos mással nem tudok segíteni, csak szorítok Neked - azt viszont ezerrel!