HTML

otthon a világ végén

... mert mindennek van folytatása... egyszer

Friss topikok

  • defalla: Nakéremszépen! Hogy is van ez? Mea culpa s tsai, de most már emlékeztetlek: hiányzik új bejegyzés ... (2012.09.13. 06:36) napocska
  • Igu: @prisma: Még él. :) Viszont tényleg kap a seggére. (2011.06.19. 19:49) dark
  • misc: ez olyan szomorú és olyan szép egyszerre.. (2011.06.09. 22:44) szeretnélek szeretni
  • defalla: @qkevin: ezen sem (nem) veszünk össze. Csak ismételni tudnám magam, azt meg minek. Tamás fogalmazt... (2011.02.06. 12:50) end of the world
  • goner: Köszönöm. :) (2011.02.02. 03:30) loptam

19.
június

kabulat

qkevin  |  Szólj hozzá!

imadom a drogok hatasat. nem kell drogoznod ahhoz, hogy elerd. 

Szólj hozzá!

ide s tova ket eve mar, hogy nem irtam ide. ez a blog igy nyugodtan megkaphatna az abszolut lelki szemeteslada kategoria cimet...

de aki itt olvas, ha nagy ritkan is, az pontosan tudja, hogy milyen alkalmakkor ragadok itt billentyuzetet. hat igen, ez most megint egy ilyen alkalom.

angliarol nem irtam meg, pedig aztan sokszor rezgett a lec. mondhatni a blogon meg nem is lett publikalva, hogy en mar lassan ket eve angliaban elek, pedig aztan ha valahol, hat itt megeltem rovid ido alatt minden jot es rosszat, amit otthon is mar. valahogy megsem vitt ra a lelek a panaszkodasra, de egyszer ugy latszik, mindenhol eljon az a pillanat, amikor mar nincs mas, csak sajat magam, nincs hova menekulni, csak legbelulre.

volt egy parkapcsolatom. korulbelul annyi ideig tartott, amennyi ideig itt nem jelentkeztem. kicsit kevesebb, mert mar ket honapja veget ert. kegyes volt, a szuletesnapjan ment haza es hagyott itt. nem terek eszhez. eltelt ket honap, probaltam eros lenni, de nem terek eszhez. 

eloszor haza akartam koltozni. aztan azt mondtam, kizart dolog, hogy feladjak mindent, nekem ezt tovabb kell csinalnom. aztan vettem egy nagy lenduletet, eldontottem, hogy megvalositom hirtelen minden almom, es akkor sajat magamra is irigykedni fogok, ha visszatekintek egy ev mulva ilyenkor, nemhogy masra. elkezdtem megint elni. lettek uj barataim. sok regit elkuldtem, nem keresem mar oket, mert nem erzem hogy fontos vagyok nekik. csak aztan tul ovatlan voltam. kozel engedtem magamhoz olyanokat, akiket nem kellett volna. kettot is..

az elmult ket honapban volt ket majdnem-kapcsolatom. mindegyikre tatottam a szam, hogy ilyen szerencsem nekem nem lehet, hogy ilyenek engem akarnak. es hat nem is lett, mert nem akarnak engem. pont ugyanaz a sztori mindketszer, ket teljesen kulonbozo ember, megis ugyanaz a banasmod. tuti velem van a baj, nagyon akarom, es amit nagyon akarok, az nem jon ossze. vagy kajak elijesztem oket azzal, hogy sugarzom magambol az oromot elore, vagy nem tudom. de ez nem palya. 

a seggekrol most nem beszelek. en nem futok senki utan. tudomasul veszem azt, ami van, illetve, ami nincs, es probalok orulni sajat magamnak.

legalabbis probalnek.

eddig, otthon, magyarorszagon, ez mindig nyertes taktika volt. ha nem talaltam meg a boldogsagot masban, megtalaltam magamban. elkezdtem csinalni valami ujat, lett egy uj hobbim, vagy csak a szakmamba menekultem valami kis magam altal teremtett alternativ tarsasag leven vagy elen. ez itt nincs. idom sincs ra. ugy semmire nincs igazabol idom.

voltam most nyaralni. egy hetig azt ereztem, hogy szarnyalok. "hazajottem" ket napja, es azota vagyok depresszios. numero dos ugyanis meg a randikeresemre sem valaszolt, holott mig tavol voltam vegig irogatott. nem vagyok agressziv, de ilyenkor torni-zuzni tudnek. nem azert, mert kocsog, hanem mert egy pillanatig is masnak gondoltam. pedig figyelmeztettek. es persze kiket ignoraltam, a figyelmeztetoket. gondoltam irigyek, hogy egyszer en is lehetek boldog. aztan tessek. lofaszt. igazuk volt. megkaptad, kevin, most fojj csak a sajat levedben.

es megint ott tartok, hogy nincs miert maradnom. ha pedig nincs miert maradnom, menekulni kell. de hova? haza? lofaszt. el? hova? mashova? talan. vannak itt tervek; a, b, c meg d. aztan, hogy melyik lesz, meg nem tudom. egyelore elni sincs kedvem, nemhogy valasztani. 

el kellene tunni a vilag szeme elol kicsit. most ugy jo lenne sehol sem lenni.

holnap reggel munka van. 

dolgozzatok ti is. aki dolgozik, nem gondolkozik. 

mar ha elvezi.

en nem elvezem.

:)

Címkék: anglia munka think tank gayland

Szólj hozzá!

05.
július

napocska

qkevin  |  6 komment

na, most. már hetek, hónapok, évek óta ilyen kis nyávogások mennek, ez tovább nem mehet. nyet! itt az ideje változtatni, és jó dolgokat is leírni, mert az nem járja, hogy kommentben már az a kérdés: kevin él-e még, bloggerek; és nem pedig az, kevin hányadik hurkát tölti ma, srácok?

summa summárum, az exemet meg kellett emészteni! magam sem gondoltam, hogy ha gondolkodok, fáj a fejem, de ember tervez, isten végez, a szív vérzik, szar azoknak, akik érzik...

tablókép. ez nekem a fokmérő. múltkor szarrá könnyeztem magam és elfogyott belőlem minden nedű, ma, ha előveszem, már semmi. és szerencsére semmi - innen tudom, hogy elengedtem és le tudtam zárni. békésen, megkapta, amit megkövetelt a haza. feketeség, gyászság, tökömtudja. és jó volt. három év, lezárult kapcsolat, megannyi idegesítő perc, féltékenység. de olyan ez mint nekünk a suzuki - pici, szar, baszottul rosszak a töréstesztjei, de a miénk!!!

és hát igen, szerelmes voltam. ő volt az első komoly. sokat tanultam tőle, meg (heterók ne figyeljenek) ő dugott meg elsőnek (és szerintem utolsónak), ezért ennek fontosnak kellett lenni. de ennyi. itt és most be is jelentem, hogy vége.

gyerekek!

megannyi esemény történt, ti is tudjátok. volt egy tüntetés - nem részletezem, milyen szerepem volt benne. volt-e egyáltalán. köszönöm nektek azért, csodás volt az élmény, egy régi álmomat váltottátok valóra. 

volt egy blogtalálkozó! na, ez külön posztot érdemel, mert azért a gayradaros sztorik és engem a betegségbe visszataszító ivások azért... erősen megedzettek! de örökké hálás leszek a vizipipáért és azért, hogy kiderült, nem alkalmas az arcberendezésem a trombilátásra, csak a trónbitorlásra. muhaha.

úgy tűnik össze-vissza beszélek, nos, ez így is van. de csak mert öt napja fáj a fejem, és beszedtem pár bogyót, és ilyenkor vidámság van és csuhajság. meg egyébként is, médiatörvény van, cenzúra, nem mindent leírunk. amúgy sincs köze senkinek ahhoz, ki milyen büdöset szarik, mert szabad országban mindenki azt ír le és mond ki egyébként is, amit szabad. és persze fő az egyenlőtlenség, hiszen a médiatörvény egy dolgot üzen: nem szarik mindenki egyformán büdöset. vagy lehet, hogy valakié nem is büdös. vagy csak simán nem szarik. vagy nem is valaki.

köszönöm iguazunak a sablont. szép lett, ugye? ő még egyike azon körúti bloggereknek, akikkel van viszonyom. jaj, mert már sokakkal nincs. mert mondjuk eddig sem volt.

tudjátok, úgy vagyok én ezekkel a kapcsolatokkal, hogy szép dolog a reprezentáció, de valahogy felesleges. lehet 800 ismerősünk facebook-on, ha amikor jön az utcán, nem ismer meg, ha amikor felhívod, hogy beszélned kell valakivel és rá gondoltál (ami szerintem megtisztelő), kis ívben sem szarik rád, nemhogy nagyban... ha amikor elhívsz valakit moziba, akkor még nemet se mond, hanem sunyigeci módon megkerüli a kérdést. ha amikor megkérdezed, hogy "tényleg volt exed?" - mert blogokat nem olvasol, mert minek baszd el vele az időd, pedig szerinte onnan kiderült volna számodra -, akkor megsértődik, hogy "igen, bazd meg, és most takarodj, arra az ajtó"... meg egyébként is... sírtok, bajotok van, nem értek rá, nincs pénz, ez nincs, az nincs, de ott kell lenni lerészegedni minden kibaszott buzibuliban és a zarából kell öltözködni.

hát igen, ez ma buzinak lenni. kinek inge, nem veszi magára, de nekem ezek mindig visszatetsző dolgok. én sem adom el magam angyalként, mert szeretek mindent hétvégén más faszt fogni, igaz, csak mert nincs egy normális, aki nem a fent leírt kategória, és szívesen hívnám vissza ismétlésre. de ti magatokat is szembeköpitek, mert ha olyan nyálas buzik lennétek, amilyennek láttatjátok magatokat, az lenne a minimum, hogy a kétsoros üzenet helyett néha leülnénk, és ez nem egy buli előtti részeg alapozásban merülne ki, majd egy gruppen hányásban valamelyik ratyiparty budijában.

nem, nem a város rontja meg őket. ide már erre kiéhezve jönnek fel. van, aki karriert jön építeni, meg azért, mert itt van munkalehetőség. és van, aki azért, mert sok a jó pasi, vannak melegbulik, és mindegy, hogy ruhákat pakol élete végéig vagy elkezdi a gyrososnál és a magyarországi ING top menedzserei közé nyalja és képzi fel magát.

különbség.

nem kell 25 évesen a csúcson lenni. nem kell jó hátszéllel és lehetőségekkel rendelkezni. csak törekvéssel, céllal. tudattal. és némi intelligenciával meg belső értékekkel.

emlékeztessetek, hogy írjak még.

x

Címkék: budapest párkapcsolat buzik blogtalálkozó buzibuli

6 komment

30.
április

dark

qkevin  |  7 komment

tök jó volt az elmúlt másfél hónap. nem volt időm faszságokon gondolkodni, mert gyakorlatilag megszakítottam magam a munkában. most is két géppel jöttem haza az irodából abban a reményben, hogy majd megint beletemetkezem a munkába, ha pedig elfogy, gyártok magamnak újat.

egy költözés, egy megpróbált, de elbukott kapcsolat, egy ezzel járó kurva nagy pofon, egy hét alatt három szexpartner, minden nap alkohol. egy darabig így próbáltam elviselni mindent. de már így sem megy.

tegnap lementem egy klubba, hogy karaokezzak, erre egy sötétszobában kötöttem ki, ahol előbb kivertem, amint egy srácot leszopott egy csaj, majd rámozdultam egy heteróra. utána kb. két órán át ültem a sötétben és bőgtem, és rájöttem, hogy semmit nem ér az életem és nyomorultul hiányzik valami.

és azt is tudom mi. de a szörnyű az egészben, hogy gyakorlatilag akármit meg tudnék szerezni magamnak, ha türelmes vagyok, ezt már nem fogom tudni. és le is tettem róla, hogy megszerezzem.

kezdek mindent feladni. sőt, már fel is adtam. már árnyéka sem vagyok korábbi önmagamnak, és bár látom a végét, az idejét nem tudom.

Címkék: think tank

7 komment

"édes, egyetlen szerelmem! ha ezt olvasod, mindig jusson eszedbe az a csoda, hogy egymáséi vagyunk. örökké szeretni foglak, te vagy az életem. ha vitatkozunk is, édes veled a békülés."

2009. március 6-án írtad a ballagási képedre, amit nekem adtál és dedikáltál először, mikor elhoztad a suliból. péntek este volt, mindig aznap jöttél fel hozzám. akkor már több mint egy éve együtt voltunk. réges rég befejeztem a queerblogot, mert kérted, ne folytassam, nehogy bajom legyen belőle.

mindig azt terveztük és arról beszéltünk, mi lesz majd, ha elballagsz. tavaly nyáron hatalmas áldozatot hoztál, lemondtál a spanyolországi utadról, majd a tunéziai nyaralásról is. miattam, hogy együtt legyünk.

aztán emlékszem, egy évre rá megkerültük a balatont bicajjal. ott voltál velem, amikor a legnehezebb időszakomat éltem, segítettél és utat mutattál, amikor eltévedtem. ha úgy is tettem, mint aki soha nem hallgat rád, mindig megfontoltam, ami mondtál. mindig úgy cselekedtem, hogy az mindkettőnknek jó legyen hosszútávon. elismerem, rövid távon nem voltam hűséges és odaadó pár.

mindig azt terveztük, milyen lesz, ha majd végzel a suliban. milyen lesz, ha felvesznek és orvostanhallgató leszel, én pedig pesten fogok dolgozni. másodszor a jelentkezésedet már pestre adtad be, és tudtuk, akárhogy is alakul, nagyon valószínű, hogy végre egy irányban kezdünk evezni közösen: te meg én.

nem volt egyszerű minden körülményt ehhez igazítani, de végül sikerült, így lett. együtt feljöttünk és összeköltöztünk. de beigazolódott, amitől féltél. nekem megint minden más fontosabb volt, sőt, lakáson belül csaltalak meg. tagadtam, de akkor már mindegy volt. a múlt sebei begyógyíthatatlanul mérgezték a jelenünket, és a mély gödörből nem volt kiút. vége kellett legyen.

hallottam, amikor sírtál. fájt, de nem tudtam, mit tenni. tudtam, hogy mindkettőnknek jobb lesz, ha egyikünk elmegy. haragudtam rád, mert aljas bosszút álltál, amibe a szüleidet is belevontad. nem volt más választásom, mint a védekezés. otromba, az addigi kapcsolatunkhoz nem illő harcba kezdtünk. egymás ellen, mi ketten.

elzavartalak, és ellened fordítottam másik két barátodat is. nem hatottak meg a záporozó szitkaid, a kiabálás, az eszeveszett dobálózás, gyenge érvekkel operálás. nem volt választás, menned kellett.

eltelt négy hónap. és az élet bebizonyította, hogy igazad lett. itt ülök a valamikori szobánkban egyedül, és egy levelet írok neked, amit valószínűleg sosem fogsz olvasni. a helyeden fekszem, ehhez akkor is ragaszkodtam, amikor mással feküdtem itt, és ragaszkodom most is, amikor úgy kell elmennem innen, ahogy annak idején neked kellett.

nem azért ragaszkodom, mert annyira kényelmes itt lenni. nem azért, mert presztizskérdés a kurva luxuslakásotokban lakni. azért, mert ez maradt nekem belőled. az ágy jobb fele, ahol mindig melléd bújtam, ha órákkal utánad feküdtem is le, ahol te voltál a kiskifli, én pedig a nagy. ahol a füledbe súgtam, akkor is, ha nem hallottad és már nem is sejtetted, hogy mondom még: szeretlek. ahol mindent megadtam volna, hogy visszacsináljak mindent, hogy megint együtt legyünk - úgy mint rég.

az előbb felhívtalak telefonon az éjszaka közepén. felvetted. négy hónappal a gyötrelmes szakításunk és az elválás után. sosem gondoltam, hogy önzetlenül, haragmentesen azt vagy még képes mondani nekem, hogy ne sírjak, nyugodjak meg, és te már rég megbocsátottál, nem haragszol. tudod, az elmúlt hónapokban mindent megadtam volna azért, ha ezt tisztázni tudjuk, ha csak egyszer elmondhatom mennyire sajnálom és mit jelentesz nekem.

tudom, hogy van barátod, szereted és ő is téged. örülök neki és remélem, jobb sorsod lesz mellette, mint én mellettem volt. ez nem változtat azon, ha akárkivel beszélek és találkozok, rád fogok gondolni és téged kereslek benne. nem változtat azon, ha valakihez közelebb kerülök, a te illatodat és érintésed akarom érezni, s a te csókodat ízlelni. nem változtat azon sem, ha ezt nem kapom meg, képtelen leszek bárkivel is intim viszonyt folytatni.

valentin nap után - amit három évünk alatt egyszer sem tartottunk meg - nem sokkal, és két héttel a ballagási fotód kétéves elkészülte előtt, le kell zárnom az életem ezen szakaszát, és megint el kell engedjelek téged, ezúttal örökre. el kell engedjelek, amire nem vagyok képes. sem most, sem később.

magam mellé teszem a képed, felolvasom az utolsó négy sorát, lekapcsolom a villanyt, a párnámra teszem a fejem. lehunyom a szemem, és veled álmodok.

"a pillanatok zörögve elvonulnak,

de te némán ülsz fülemben,

csillagok gyúlnak és lehullnak,

de te megálltál szememben."

és igen, ki kell mondjam, mert mióta elmentél egyszer sem mondtam ki és nem is tudom, képes vagyok-e még rá:

"szeretlek, manóm. nagyon szeretlek."

Címkék: valentin manom

4 komment

01.
február

loptam

qkevin  |  1 komment

Szárnyak nélkül

Szárnyakat kaptál
Mégsem szálltál.
Vissza a földre,
Visszazuhantál.

Szerettél volna
Magasra szállni.
Szerettél volna
Világot látni.

Átérezni mindazt,
Miről azt hitted nem lehet.
Fent lenni végre
Ott, mindenek felett.

De szárnyadat szegték,
Mindet letörték.
A tested a földre
Visszalökték.

Most újra a mélyben,
Újra egymagad.
Meggyötörten újra
A magány rabja vagy.

(szh)

1 komment

01.
február

end

qkevin  |  Szólj hozzá!

kurvára nem a szauna hiányzik négy hónapja, hanem a társaságod és egy normális beszélgetés. mégsem érdemlek annyit szerinted, hogy egy kibaszott péntek estét velem tölts. elmehetsz a picsába.

Szólj hozzá!

nekem senki ne magyarázza meg, hogy társkeresőn nem számít a kép. mióta egy, azaz egyetlen egy képet feltettem magamról, azóta nem tudok csak öt percre fellépni, mert képtelen vagyok megválaszolni a csak az idő alatt érkezett üzeneteket. nem ehhez szoktam, pécsen kép nélkül három év alatt néztek meg annyian, mint itt fél óra alatt. ráadásul olyan pasik akarnak befűzni, amilyeneket eddig csak tévében vagy gayblogokon láttam. persze, nem azért mondom, mert nekem ez tetszik (persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem), csupán érzékeltetni szeretném a képnélküliekkel azt, amire én is rádöbbentem, mégcsak meg sem adtam magamnak minden esélyt eddig arra, hogy találjak valakit - passzív résztvevőjeként ezeknek az oldalaknak. és hogy még egy csavar legyen benne: nem keresek senkit. tudom, nehezen érthető vagyok.

tegnap végre kimozdultam és ez már nagyon hiányzott. az elmúlt két hónapomban megvontam magamtól minden szórakozást és csak az ürügyet kerestem, hogy miért ne menjek. tegnap egész nap az estére gondoltam, de amikor hazaértem, már sehova nem volt kedvem menni. aztán nem sokkal éjfél előtt lakótársaimmal pattant egy szikra. gyors zuhany, taxi és máris ott voltunk desire új "cigánydiszkójában". a jelzőt nem tőlem kapja, más aggasztotta rá, de tény, nem estem ámulatba a színvonaltól. nem csak a helyről beszélek (nyócker), hanem a felhozatalról is, bár lehettek volna ott akármekkora hajtűdobáló, modellalkatú és kinézetű srácok, valószínű akkor sem éreztem volna jobban magam, mint így.

hatalmasat énekeltem a karaoke esten, pedig eleinte a mikrofont sem mertem megfogni. elég erős indítással és egy hatalmas duettel zárva a végén, mintha nekem találták volna ki. esküszöm, még egy bizonysága annak, hogy hamar rászokik az ember arra, ami jó - már alig várom, hogy legközelebb is mehessek. és nem, nem a desiré-féle "4 pálinka" dalt akarom viszonthallani. :)

és ami a legmisztikusabb számomra: találkoztam, újra láttam színpadon és beszélgettem micussal, az egykori alibi fellépőjével, akiről - mint jake kedvencéről - egykor a queerblogon is írtam, amiből nagy konfliktus lett közte és köztem. micus akkor kifogásolta, hogy az egyik közösségi oldalon található adatlapjáról egy fotót használtam illusztrációként a bejegyzésemhez, ezzel gyakorlatilag egymás mellé állítva a hetero és a transzvesztita énjét. persze, semmi rossz szándék nem volt a dologban, ő mégis félreértette és bírósági perrel fenyegetőzött. tegnap - nyilván nem tudván, hogy én az vagyok, aki ezt vele elkövette - megkért, hogy kísérjem ki a csomagjaival a kocsijához, mert egyedül nem mer a kálvária téren sétálgatni. azért ez fura, hogy annyi év után, épp én voltam ott...

Címkék: club basszus karaoke desire nightlife friday

Szólj hozzá!

azt hiszem, most lett elegem az engem körülvevő emberekből és a felszínes, egyoldalú kapcsolataimból. ideje rendet tenni.

-- biztos veletek is volt már olyan, hogy nem éreztétek viszonzottnak az érzéseiteket valaki felé, nem csak párkapcsolatban, bármilyen szituációban. hogy feszengtetek, ti éreztétek magatokat kellemetlenül, ha kerestétek valaki társaságát, de nem jártatok sikerrel. hogy meg voltatok győződve róla, hogy a másiknak is számítotok, de gyakorlatilag a remény, a régi emlékek tartottak csak össze benneteket, vagy a megszokás.

hetek, hónapok óta a régi emlékeimbe menekülök, ha rossz kedvem van. először csak ajándéktárgyakkal aludtam együtt, aztán jöttek a zokogós fotó- és videonézegetések. ma reggel, mikor elmentem itthonról, megpusziltam a szerencsehozó malacomat, amit egy holland barátomtól (?) kaptam, de olyan is volt, hogy magammal vittem egy fontos dolgot munkába vagy csak azt a ruhát vettem fel, amihez valamilyen kellemes emlékem kötődött.

az a szomorú, hogy hiába nagyon jók ezek a dolgok, már mindegyik elmúlt. vagyis minden olyan alkalommal, mikor a múltban történtekhez ragaszkodunk ilyen módon, elvesszük a lehetőséget a jelen elől. persze, a jelen sem mindig fenékig boldogság. van, hogy az ember az új kapcsolataiban is néha mellényúl. tudni kell felismerni és változtatni idejében. csak addig kell megtartani vagy fenntartani egy ismeretséget, ameddig az előre visz. amikor már egyik vagy másik, netalántán mindkét félnek teher, és csak a mindennapi rutin miatt létezőként fogják fel, meg kell szakítani.

néha nem egyszerű.

Címkék: friends past thoughts

Szólj hozzá!

26.
január

morzsa

qkevin  |  Szólj hozzá!

ma csak ennyit kaptok, mert nem történt semmi.

beszélgetek x-szel és linkelem neki ezt a videót nagy ámulatban, hogy nézze már meg, miről maradtunk le a tavalyi x-faktorból.

mire ennyit tesz hozzá:

-- "hiszen ez nő!"

 

Szólj hozzá!

26.
január

end of the world

qkevin  |  7 komment

egy ismerősöm feldobta a kérdést facebook-on: mit tennél, ha tudnád, 2012-ben tényleg világvége lesz?

-- válaszom:

mindent megtennék ebben az évben, amit eddig még sosem, de vágytam rá - és nem érdekelne, hogyan kerülök ki belőle.

mi lenne, ha minden napunkat eszerint a filozófia szerint élnénk?

Címkék: thinking

7 komment

26.
január

(L)

qkevin  |  Szólj hozzá!

megnyitni, körülnézni, ráírni, türelmetlenül gyomorideggel várni, készülni, találkozni, mosolyogni, kérdezni, megnyerni, megragadni, elfogadni, tisztelni, megbecsülni, szeretni, megtartani.

félek.

nem tudom.

(vs. @captain)

faszomnak kérdezgetik mindig, hogy nem hiányzik-e.

akkor jönnek csövestől ezek a hülye gondolatok.

Címkék: love

Szólj hozzá! · 1 trackback

26.
január

m

qkevin  |  Szólj hozzá!

ma meló után lenéztem gay bárba. október óta, mióta először voltam ott, kb. a törzshelyemnek mondható - sok tízezer forintot ittam el ott, régi szép idők, mikor még nem köszöntött rám a gazdasági válság.

lehívtam kedves szomszédasszonyomat is, mert volt megbeszélnivalónk. mesélt az exemről (alias: manóm - ha queerblogot olvastad, tudod ki ő), akivel a mai napig tartja a kapcsolatot. megtudtam, hogy most valami new yorki pasival kavar. miért nem lep meg. jó. nem foglalkozom vele. nem készítem ki magam.

hazafelé hívtunk viszont taxit. azt hiszem a mai utazás a törzsutaskártyám jogosságának újragondolására ösztönöz: a taxi ugyan két perc alatt a helyszínre ért, majd miután a sofőr bejött cigit venni (a kék pallmall nem kellett neki), megkérdezte, nem mozdultak-e rám ezen az "eléggé furcsa helyen", mert úgy tudja, innen csókolózó egyneműek szoktak kisétálni. a hetero szomszédom majdnem egyben lenyelte, én meg csak legyintettem, bárcsak úgy lett volna.

amúgy innen üdvözlöm a legjobb barátomat, x-et (ugye, queerblog), aki tegnap hajnali 1-ig képes volt telefonvégen maradni, hogy megtudja, mi a blog címe. gratulálok a kitartásodhoz és jó jegyzetelést kívánok. a médiahatóságnak pedig innen üzenem, hogy engedjenek blogolni (tegnap nem mentett a rendszer), mert itt ugyan se narancsokról nem lesz szó, se a buzit nem rájuk értem.

Címkék: sör bp x taxi m gay cafe

Szólj hozzá!

25.
január

help

qkevin  |  2 komment

ha valaki annyit ír vissza társkeresőn, hogy "bocsi :(", azt vehetem az abszolút visszautasítás jelének?

Címkék: kérdés help gromeo

2 komment

25.
január

the next 3 days

qkevin  |  2 komment

a filmkritikák szerint csak az utolsó fél órában indul be a történet, szerintem meg véresre rágtam az ujjam. a két főhös kezdeti bénázása tényleg jó kis lövöldözős, üldözéses szökésbe csap át a végén, és valóban élvezhető a mozi.  

de nem ezért volt jó a tegnapi filmezés viktorral. hanem mert az elbaszott hétvége után végre szakítottunk időt arra, hogy találkozzunk, ami a blogfarok óta nem jött össze - ilyen-olyan mondva csinált okok miatt. (tudom, enyém a másik ötven százalék. :)

mondjuk a következő beszélgetés mindenért kárpótolt:

v.: kurvajó veled moziba menni amúgy. tök jó látni, hogy legalább annyira izgulsz mint én :D

k.: csak te valahogy magadban bírod tartani az állatot, én viszont megőrülök.

v.: hát, jó, elismerem, néha kibaszott égő vagy :D

k.: szemééét. pl mikor?

v.: amikor 10 forint borravalót adsz :D
amikor kuss van a teremben, és hangosan kevergeted a popcornt/köcsögdudálsz a kólával :D
amikor hangosan röhögsz azon, hogy 13-as szerepel a filmben, majd még 3x elmondod még hangosabban :D

már azt hittem akkor, mikor megkérdezem a mozis srácot, hogy ma van-e a névnapja; vagy hogy az állásáról kérdem azután, hogy a cinema city megvette a palace-t...

amúgy moziban nem hagyunk borravalót popcornért, akkor sem, ha jól néz ki... így is 99-ért veszed a boltban, amit helyben 400-ért kipattogtatnak :)

Címkék: mozi vasárnap sviktor

2 komment

25.
január

megint első

qkevin  |  2 komment

mióta pesten vagyok ez volt a második első napom az új munkahelyemen. két munka három hónap alatt - és nem, nem ez a hobbim.

az előzőről már egy hónap után tudtam, hogy nem akarom hosszútávon csinálni, de képesek voltak nagyon jól motiválni, a legerősebb marasztaló tényező azonban a csapat volt. amikor aztán Karácsony előtt elkezdtek hullani körülöttem az emberek, akiket szerettem, és egy miskolci munkahéten (blogfarok után) tüdőgyulladást kaptam, és anyámnak kellett otthon ápolnia... nos, nem volt a legjobb érzés.

eldöntöntöttem, hogy így vagy úgy, de meglógok, szinte szó szerint, mert már-már fogolynak éreztem magam a többiekkel együtt a munkában. nem fogok erről hosszas fogalmazást írni, röviden úgy foglalnám össze, a volt munkahelyem visszatérő szereplője a gyakorikerdesek és a munkahelyi terror blogoknak, valamint több munkaügyi- és apeh ellenőr fordul meg az irodában egy hét alatt, mint ahány pasi kelemen anna ágyában. nem mindenki álma a négyórás bejelentett minimálbér és a jutalékos fizetés, és akkor szerényen fogalmaztam, főleg nem egy élet- és életmódváltás kellős közepén, amikor fontos az előre tervezhetőség.

de ez is megvolt. vége. ha valamit megtanultam, az a határozottság és magabiztosság - itt pesten is. és az, ha vannak céljaim, azokért tűzön-vízen keresztül kell mennem. mert egyedül én tudom befolyásolni a sorsomat és kitaposni az utat a céljaim felé.

persze, ha munkahely, akkor meleg élmény - mert a kettő már-már elválaszthatatlan egymástól.

ennek a helynek köszönhettem például, hogy betettem a lábam a capellába. a második hónapomban ugyanis a kolleganőim meghívást kaptak egy műtős fiútól az "acapella" nevű bárba, ahol - és láss csodát - a műtős fiú női ruhába bújva énekelt. természetesen engem is meghívtam, mert notit (ez vagyok én - mint notórius késő) biztos érdekli. na, így történt, hogy bangó margit belemarkolt a seggembe...

a másik pedig már az utolsó heteim egyikén, a két ünnep között esett meg velem: felvételt tartott a cég és trénerként pont egy meleg srácot osztottak be mellém, aki egész nap a barátnőjéről mesélt, majd mire hazaértem, bejelölt facebook-on és megkeresett kék iwiw-en. csak akkor konstatáltam, hogy a valaha látott legnagyobb bőr- és sm fetisisztához van szerencsém...

a harmadik sztori pedig már az új munkahelyemhez kötődik. alig, hogy felvettek és erről értesültem telefonon, jön a levél arckönyvön: azt hiszem, gratulálhatok. szobatársam barátnője ma beszámolt arról, mekkora fasza új munkatárs kezd náluk hétfőn. megnéztek téged lakótársam facebookján, közös ismerősök mi vagyunk. remélem nem szúrtam el ezzel az estéd. (vagyis: ...nem baj, hogy lebuktál- kevin) -- lost.

budapest, a meleg város. hát, mindig is erre vágytam :)

Címkék: munka bp gay

2 komment

 

 

Nos, itt az idő. Az első feladat: jelölni kéne embereket, blogokat. Idén ugye két kategória van: blogok és bloggerek.

A jelölés módja: mindenkinek [olvasóknak, íróknak] a véleményére kíváncsiak vagyunk. Mindenkinek 3-3 jelölése van. A jelöléseteket juttassátok el hozzám [_S<ik] kommentben, e-mailben, akárhogy.

Az így összegyűlt jelöltekre lehet majd leadni a voksokat, és így fog megszületni az idei blogvilág szépe és az idei blogvilág blogja verseny két győztese.

Játszatok, jelöljetek! HÁROM ÉS!

 

-- sviktor.hu

Szólj hozzá!

22.
január

belami

qkevin  |  6 komment

jól indul ez a reggel. felkerült a netre kedvenc ex-pornósom öt évvel ezelőtti best of-ja. megamarcsa.

6 komment

múltkor sviktornál olvastam, hogy néha azon gondolkodik, milyen lenne az élete, ha nem lenne gay. hát, egyetértek: unalmas.

mindent egybevetve, mostanában én is sokat gondolkodom hasonlón. ha nem is ezen, de azon, mennyit csalódtam már a pasikban, és miért van az, hogy normális, működő kapcsolatom utoljára a barátnőmmel volt tizenévesen.

majd természetesen az elmúlt négy hónapban bekövetkezett két szakításom történetét is leírom, elöljáróban annyit - lehet, hogy nem a megfelelő emberekkel próbálkoztam (több mint valószínű), de az is megeshet, hogy két buzi erre rendeltetett.

másrészt, mióta a tesómnak gyereke van, átérzem a családi légkör fontosságát és szükségét, és valahogy egyre többet gondolok arra, hogy nekem is kell ilyen. nem irigység vagy ilyesmi, egyszerű szükséglet, ami szerintem teljesen természetes.

múltkor két lány a szomszédból megkérdezte, tudnék-e még szexuális kapcsolatot létesíteni nővel. azt feleltem, gondolom igen, minden bizonnyal. ehhez képest tegnap nálam aludt egy volt kolleganőm, aki négy hete folyamatosan ostromol és ezt tette tegnap is - és még úgy is, hogy egymást átölelve aludtunk, sem történt semmi említésre méltó, sőt, a minden reggeli zászlófelvonás is elmaradt.

megnyugodtam, mert ez azt jelenti, jó helyen vagyok azon az oldalon, ahol most játszom. ugyanakkor már nem foghatom a sokszor a nőknél is hisztisebb pasikra, ha valami nem működik. tudom, jönnie kell a kőkemény szembenézésnek. na, az aztán az igazi kihívás.

Címkék: család választás videó nők gay pasik

2 komment

két dolog: új év és újév. egybe írva az új év első napja, külön pedig 2011. nekem nem újévi, hanem új évi fogadalmaim vannak, ráadásul meg sem tudom számolni, mennyi. rengeteg.

próbáltam most picit elgondolkodni rajtuk, ide vetek néhányat, hogy ha kell, vissza tudjam olvasni, hogy elszámoltassam önmagam.

indítsd el, hogy meglegyen a zenei aláfestés:

1. munkahelyet váltok, mert a jelenlegi fizikailag és mentálisan is lenulláz. (teljesült)

2. az elsőből kifolyólag rendbe teszem az anyagi helyzetem. (talán áprilisra)

3. több szabadidőt igyekszem csinálni magamnak.

4. többet foglalkozok a barátaimmal és azokkal, akik közel állnak hozzám. (elkezdtem)

5. több időt szentelek a családomnak, ott leszek az unokahúgom felnevelésének legfontosabb pillanatainál. (már tudja a nevem)

6. mindaddig nem gondolkodok külföldi költözésen, míg nem a létszükség visz rá.

7. kiverek a fejemből minden negatívumot - soha nem a "miért nem?", hanem a "hogyan lehet?" fogja meghatározni a gondolkodásomat.

8. visszamegyek az edzőterembe és újrakezdem a futást - nyárra kockás hasam lesz, most már tényleg.

9. újrakezdem azokat a dolgokat, melyekben örömömet lelem. ismét elkezdek énekelni - lehetőleg kórusban. (gitárt már szereztem az otthoni performanszhoz)

10. rohadt nagy budapesti wellness hétvégét fogok beiktatni a legjobb barátommal, mert három hónapja vágyom rá. (és a múltkorit mellesleg lemondtam)

11. addig nem kezdek komoly kapcsolatot, míg ki nem élem magam. még egy embert ugyanis nem cseszek szét a viselkedésemmel. magamat sem kellene.

12. nekiállok hollandot tanulni és folytatom az angolt.

13. küzdök azért a rohadt alus macbookért, amit már hónapok óta meg akarok venni.

14. minden hónapban egyszer istentelenül berúgok.

15. kicsit elkezdek úgy divatolni mint egy meleg, de csakis a jóízlés határán belül.

+1. ha kicsit is befásulok, változtatok. akármiben, akárhol, akármikor.

Címkék: év új 2011 fogadalmak

Szólj hozzá!

június, azaz a kezdet óta nemsokat írtam ide. kinőttem már abból a korból, mikor mindent le vagy ki kell írjak magamból. de sokszor segít, helyretesz; másrészt összekapcsol olyan emberekkel, akikkel talán ez az egyetlen kommunikációs szál.

a múltkori blogtalálkozó - ami az első volt az életemben - óta sokan és sokszor kérdezik, miért nem folytatom vagy teszem közzé a régit, hogy minél többen elolvashassák. talán majd ennek is eljön az ideje. addig is rendszeresen vagy rendszertelenül, de majd szórok ide is valamit.

és hogy legyen valami, ami ezegyszer folytatásos, az egyik első, még júniusi bejegyzésemben említett srácról kiderült, hogy valóban kamu. hát, that's all, folks and how things are going in that part of gayland... so sad.

Címkék: kamu gayland

Szólj hozzá!

a héten dolgoztam utoljára a cégnél. "közös megegyezéssel" befejeztem, mert lebuktam, hogy meló közben állásinterjún voltam.

napközben találkoztam viszont egy idősebb hölggyel, akihez sale-szelni mentem be, de ránézésre megállapítottam, hogy esélytelen ügyfél; így inkább odahúztam mellé egy széket és kértem, beszélgessünk.

éreztem, hogy fél lábbal kint vagyok a munkából, és úgy gondoltam, akkor legalább hasznosan töltöm az utolsó délutánom. meghallgattam az 54 éves nő fél élettörténetét - az első szerelemtől az utolsó csalódásig. pasik, pénzügyi gondok, munkahelyi problémák - traktált mindennel, amivel ember csak traktálhat.

közben ezerszer megfordult a fejemben, hogy mindig magának köszönhette, ha rosszabbul ment a szekere egy felfelé ívelő pálya után; de ezt ugye nem vágja az ember a másik arcába ismeretlenül. nem azért mentem be és maradtam ott, hogy tanácsokkal oltogassam, sokkal inkább azért, mert látszott, hogy magányos és társaságra vágyik.

tipikus. három gyerek, de külön élnek - munkanélküli férj, aki iszik. egyedüli kereső családfenntartó. rengeteg probléma: múltbéli, helyre nem rakott, magában le nem rendezett kétely, kérdés, bizonytalanság - csupa-csupa olyan dolog, amik miatt nem tud lezárni, előrelépni, továbbmenni, megoldani.

aztán eszembejutott. talán tudok neki segíteni. talán azért vagyok itt, hogy tegyek valamit. már azon túl, hogy együttérzősen bólogatok. a munkám során rengeteg emberrel találkoztam, sokféle területről. beugrott egy név és egy cím, ahol esetleg akad valaki, aki vissza tudja rántani őt. megkerestem, írtam neki, és most várja az önéletrajzát.

jókor, jó helyen. nyitottan, empatikusan. mert így érdemes élni. ha nyomot hagysz magad után és segítesz azokon, akiken lehetőséged van segíteni.

Címkék: munka help

Szólj hozzá!

van egy srác. a télen hallottam róla először, amikor kibékültem a pasimmal. kiderült, hogy mikor szüneteltünk, ismerkedtek, de talán kétszer beszéltek msn-en, nem jutottak ennél tovább. elég jóféle, már akkor "rámozdultam". de valami a kezdetektől nem stimmelt vele, elég fake-gyanús volt. időközben aztán a páromnál kiverte a biztosítékot, hogy vele ismerkedek - valamennyire érthető -, így közös megegyezéssel mindketten letöröltük a partnerlistánkról.

én azonban le nem tiltottam, úgyhogy egy idő után, mikor már hiányolni kezdett, felvette velem a kapcsolatot. azóta is beszélgetünk, sőt másfél hete találkoztunk is volna, de lemondtam, mert az idő nem volt alkalmas a megbeszélt közös strandolásra - test-check, ezt még az első randimról tanultam...

a hétvégén úgy adódott, hogy mindketten esküvőre mentünk. ő szombathelyre, én pedig a már említett helyszínre. mielőtt útnak indultunk beszélgettünk picit, elmondta, hogyan van felöltözve, hova megy, mennyi pénzt dob be a menyasszonytáncnál, meddig marad, milyen esti programot tervez, sőt azt is, hogy tervez velem. utóbbiról mindketten tudjuk, hogy esélytelen, valami nagyon komoly dolognak kellene történnie ahhoz, hogy a párommal szakítsak, de ember tervez, isten végez, ahogy mondani szokták, vagy soha ne mondd, hogy soha!, ha egy másik közhellyel akarok élni.

ma aztán megint fellépett az illető msn-re, hogy elmesélje, mekkora partiban volt a lakodalom után. kissé vonakodva át is küldött egy képet, amin egy másik sráccal volt fotózva - azon a helyen készült, ahova bulizni ment az esküvő éjjelén. de ezen a fotón nem az a srác szerepelt mint a többin, a vicc az egészben pedig az, hogy azt gondolta, majd el is hiszem, hogy az egyes beállításokban ennyire más a profilja.

de mégis megörültem, mert azt gondoltam, ha ez egy friss kép és ráadásul még azon a helyszínen is készült, amelyikre igyekezett, ráadásul az utolsó kiegészítőig az öltözék is stimmel és az előzetes vázolásnak megfelelő, akkor bizony akármilyen is a képen az illető, az biztosan ő, még ha nem is annyira vonzó, mint a korábban átküldött fotókon. aztán hülye fejemre utánakerestem a neten, és kiderült, ez a kép is kéthetes és nem két napos, tehát szinte teljességgel kizárt, hogy az emberem legyen rajta.

felültetett, megint. pedig két hete is annyira örült, hogy személyesen találkozunk, és most is boldog volt, mikor mondtam, hogy júliusban lesz bőven időnk bepótolni az elmaradt találkozót. ha valahogy sikerül meggyőznie, hogy ő létező, utána biztosan vét valami szarvashibát, amiből az ember arra következtet, hogy csak kamus. márpedig nem szeretem a magánéletem zavaros ügyeit akárkinek kibeszélni (most jogos a kérdés, hogy akkor minek ez a blog?), és szerintem jogos elvárás, hogy az ember nevét és arcát adja az ismerkedéshez, akár haverokat, barátokat, de főleg ha kapcsolatot keres.

most biztos azt kérdezed, miért foglalkozom ilyenekkel, miért nem hagyom a francba az egészet, és eleve minek ismerkedek, mikor ott a párom. erre azt mondom, azért, mert egyszer már basztak át, legutóbb pont két évvel ezelőtt, amikor az előző blogomban interjút készítettem a mr gay hungary egyik elődöntőbe válogatott résztvevőjével, aki aztán nem jelent meg a válogatón, mint később kiderült azért, mert nem is létezett - az őt "alakító" virtuális emberke egy new york-i srác képeivel nevezett be a versenybe.

nem ez tehát az első, hogy ilyenekbe belefutok, sőt, azt látom, hogy nem csak én, de az ismerőseim is belefutottak ugyanebbe az emberbe, rajtam kívül viszont látszólag senkit nem érdekel, hogy aki a számítógép túloldalán van, az hús-vér ember-e, vagy csak egy képzelt barát. ilyenkor mindig ámulatba ejt a melegek felszínessége, akik megelégszenek néhány jól ellőtt fotóval, amire ki lehet verni, mint egy személyes találkozással, aminek során esetleg meg is ismered a másikat.

3 komment

27.
június

esküvő

qkevin  |  Szólj hozzá!

a statisztikák már jó ideje nem foglalkoztatnak, most mégis megnéztem, hányan olvastok. azt hiszem, ilyen gyorsan ekkora látogatottságra még nem tettem szert, és nagyon remélem, hogy hamarosan már háromjegyű lesz az olvasótábor lélekszáma, jó volna viszont látni mindenkit, aki régen olvasott, megtudni kivel mi történt, ha máshogy nem is, hát itt kommentben - ebben kérem a segítségeteket.

tegnap a velencei-tó mellett voltam a családommal egy esküvőn. unokatesóm nősült meg, másodikként a testvérei közül. elég vegyes kis társaság volt - a csendes őrültektől az önmagukból kivetkőzött partiarcokig bezárólag minden réteg képviseltette magát. szüleim legnagyobb sajnálkozása kimerült abban, hogy "esik az eső, szegény ifjú pár...", de őszintén szólva magasan leszarom, örüljenek neki, hogy rendelkezésükre áll a jog és oltár elé állhatnak.

ha meleg vagy és voltál már heteró esküvőn, tudod miről beszélek. huszonévesen felvonulsz a családoddal, pár nélkül, letámadnak a rokonok, majd miután beindul a kerítés, a bigék is. "hello, szia, helyes vagy, egyedül jöttél?, hogy-hogy nincs senki veled?" és hasonló értelmes kérdések záporoznak a nők részéről. "nézd azt a bukszát, moccanj rá, mi a te korodban felhajtottuk az ilyen nőket, miért nem szedsz fel valakit?, nagyon öreges vagy!" és társai a férfioldalról. na, ennek igyekezz megfelelni. hiába mondod az üveget ölelgetve, hogy "kösz, megvagyok, legjobb társam a tequila gold", senki nem fogja elhinni, aztán lassan mindenkinek leesik mi a dörgés, és hagynak a főasztal végén ülve egyedül megrohadni.

aztán ott vannak még a "még mindig iskolába jársz vagy már dolgozol?" típusú kérdések, csakhogy a létező sebek mindegyikét sikeresen feltépjék, és a "miért nem találsz munkát, hiszen olyan fess vagy!" csodálkozások, amiktől kicsit sem érzem magam jobban, mintha nem tett volna ilyen megjegyzést az illető.

pap a templomban előadást tart a férfi és a női szerelem szépségéről, majd a plébánia előtti fotózáson belehajt a nagy-magyarország matricával leragasztott autójával a tömegbe, mert siet... bemutatkozik a menyasszony és a vőlegény, akik nagy büszkén újságolják, hogy hát még nem töltötték be a huszonnégyet, de már hónapokkal a lakodalom előtt a közös házukban várták a nagy napot, miközben a kedves szülők családi vállalkozásában jól jövedelmező állásra tettek szert. és akkor nézel ki a fejedből, mosolyogsz mintha kurva örvendetes dolgokat hallanál, miközben azért legbelül irigykedsz, hogy az isten verje meg, hát így is lehet(ne) élni.

aztán amikor a többmilliós esküvőt elbassza az ifjú pár, ami nekik nyilván egy fillérükbe nem került, mert leisszák magukat a sárga földig annyira, hogy már a menyecsketáncot sem lehet megtartani, és a vendégek nagy része már éjfél előtt lelép, miközben hajnali 3-ig van kifizetve a zenekar, akkor arra gondolsz, kell a francnak ez a giccs, ilyen áron, ha hozzádvágnák sem kellene, ha egyszer nem tudod értékelni, amid van, vagy amit eléd tesznek. mindeközben iszonyat büszke vagy magadra, hogy megálltad, hogy a korlátlan alkoholfogyasztás ellenére úgy végezd mint a körülötted levők, nem törsz asztalt, nem hánysz a nagybátyád kocsijába, nem fordulsz bele a tó vizébe, egyszerűen csak jól érzed magad és kikapcsolsz, és még az sem hoz ki a sodrodból, mikor a keresztapád megtagadja tőled, hogy a telefonjában szereplő száz leggazdagab magyarból akár egyet is felhívjon, hogy segítsen az elhelyezkedésedben.

Címkék: család esküvő

Szólj hozzá!

j. t. hanson kérdezte kommentben, hogy innen van-e a blog címe. jelentem, igen, innen van. gondolom, sokan láttátok már ezt a filmet, ha nem, semmiképp nem szabad kihagyni. collin farrel mellett egy másik régi ismerős is szerepel benne, igaz, csak az elején, a qaf (fiúk a klubból) huntere, aki az egyik szereplő tinikorú alakjába bújik. 

 

Címkék: ajánló film

Szólj hozzá!