azt hiszem, most lett elegem az engem körülvevő emberekből és a felszínes, egyoldalú kapcsolataimból. ideje rendet tenni.
-- biztos veletek is volt már olyan, hogy nem éreztétek viszonzottnak az érzéseiteket valaki felé, nem csak párkapcsolatban, bármilyen szituációban. hogy feszengtetek, ti éreztétek magatokat kellemetlenül, ha kerestétek valaki társaságát, de nem jártatok sikerrel. hogy meg voltatok győződve róla, hogy a másiknak is számítotok, de gyakorlatilag a remény, a régi emlékek tartottak csak össze benneteket, vagy a megszokás.
hetek, hónapok óta a régi emlékeimbe menekülök, ha rossz kedvem van. először csak ajándéktárgyakkal aludtam együtt, aztán jöttek a zokogós fotó- és videonézegetések. ma reggel, mikor elmentem itthonról, megpusziltam a szerencsehozó malacomat, amit egy holland barátomtól (?) kaptam, de olyan is volt, hogy magammal vittem egy fontos dolgot munkába vagy csak azt a ruhát vettem fel, amihez valamilyen kellemes emlékem kötődött.
az a szomorú, hogy hiába nagyon jók ezek a dolgok, már mindegyik elmúlt. vagyis minden olyan alkalommal, mikor a múltban történtekhez ragaszkodunk ilyen módon, elvesszük a lehetőséget a jelen elől. persze, a jelen sem mindig fenékig boldogság. van, hogy az ember az új kapcsolataiban is néha mellényúl. tudni kell felismerni és változtatni idejében. csak addig kell megtartani vagy fenntartani egy ismeretséget, ameddig az előre visz. amikor már egyik vagy másik, netalántán mindkét félnek teher, és csak a mindennapi rutin miatt létezőként fogják fel, meg kell szakítani.
néha nem egyszerű.